Névre írni egy autót a világ legegyszerűbb dolga, nem igaz? Adásvételi, törzskönyv, forgalmi, biztosítás, és pikk-pakk meg is csinálják. Elméletben, persze.

A túra után elmentem elintézni az autóval kapcsolatos adminisztrációs teendőket. Biztosítást már jó előre kötöttem (KÖBE, adóstul, tagdíjastul 52,572 Ft/év), így nem gondoltam, hogy problémába futhatok.

Be is mentem a VI. kerületi kormányablakba, húztam egy sorszámot. Az elkövetkező másfél órában egy kényelmetlen puffon ücsörögve átgondoltam az életem, a következő két hetem összes programját, a gyerekem nevelési tervét a következő 18 évre, majd sorra is kerültem. Hurrá!

Az ablakban egy aranyos, 20 év körüli csaj ült, elkérte a szükséges adatokat, kalapált a billentyűzeten. Egyszer csak zavart arckifejezéssel rám nézett, majd közölte a verdiktet: ebből ma nem lesz átírás.

-Ugyan miért? -kérdeztem

-Az autón 2015 óta NAV foglalás van, így nem lehet átírni.

Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Hát erre nem számítottam. Felhívtam az extulajt, ő sem. Készségesen megígérte hogy még aznap utána jár a dolognak, ez meg is történt. Kiderült, hogy volt az autón kb. 16 ezer Ft gépjárműadó tartozás, befizette, mindennek rendben kell lennie, 5 napon belül át lehet írni a kocsit. Az első adandó alkalommal megint bementem. Újabb bő órás sor, másik ügyintéző, ügy elmagyaráz, belenéz a rendszerbe. Ezen még mindig foglalás van. Újból hívom az előző tulajt, nem érti mi lehet, bemegy a nav adóigazgatóságba, kér papírt. Megtette, kaptam az infót, hogy az ügyet viszont csak a XIII. kerületi kormányablakban lehet intézni, mert oda postázták a szükséges dokumentumokat, mire felkerül a központi rendszerbe is, az lehet akár egy hónap. Átmentem a XIII. kerületbe, bolyongtam negyed órát mire találtam egy parkolóhelyet a közelben, végül bejutok, sorszám, bő órás várakozás. Mutatom a scannelve elküldött navos igazolást, a helyi ügyintéző bele se néz, mondván az hozzájuk kellett, hogy megérkezzen, nálam hiába van bármi. Eltűnik egy negyed órára a jogi osztályra, aztán visszatér egy jó és egy rossz hírrel. A jó hír az, hogy már megérkezett hozzájuk a papír, ennek hallatán szélesen elvigyorodtam. De akkor mi a rossz? Jaa, az ügyiratszámban a NAV felcserélt egy hatost és egy kilencest, így ez használhatatlan, az eladónak vissza kell mennie, újból kikérni.

Mivel emiatt az állatság miatt nem tudtam parkolási matricát szerezni a belvárosba, és második hete nem tudtam a csudaszép új autómmal bejárni dolgozni, itt egy kicsit elborult az agyam, mondtam csúnyákat.

Megint hívtam az eladót, mindketten cifrán káromkodtunk. Nem egymásra haragudtunk, egyszerűen az egész rohadt rendszerre, amiben 16 ezer Ft tartozás miatt késleltetnek. Mindketten dolgozó emberek vagyunk, szabadságot kell kivennünk ilyen hülyeségek miatt, ahelyett hogy helyben el lehetne intézni mindent. A következő hét elejére ez is elrendeződött, még a központi rendszerbe is felkerült a tartozás törlése, így visszamehettem a VI. kerületi irodába. Negyedjére is kivártam a bő órás sort, csak hogy újabb problémával találkozzak: az eladás pillanatában még adósság volt az autón, így hivatalosan nem lehetett eladni, kell egy új adásvételi a foglalás levétele utáni dátummal. Egyszerre sírtam és nevettem, ez már minden abszurdumon túlment. Az ügyintéző szerencsére adott egy belső számot amivel elérhettem és nem kellett ötödjére is végigvárnom mindenkit.

Másnap tudtuk aláírni az új papírt, így bő 2 hét szenvedés, a kormányablak ötszöri meglátogatása és egy pár ősz hajszál kialakulása árán végül sikerült átiratni az autót.

Csodás világban élünk, nemde?