Ahogy az előző bejegyzésben írtam, Piri megnézése miatt elmaradt egy randim a feleségemmel, Noémivel. Ezt bepótolandó kitaláltuk, hogy odaadjuk Kinga kislányomat a nagyszülőknek, mi pedig elmegyünk megnézni a Nádasdladányi kastélyt. Szerencsére kb. 100 kilométerre van a fővárostól, így volt idő picit vezetgetni is az autót :-)
Indulás előtt viszont már többedjére feltűnt valami: ha gyújtást adok az autóra, és az önindítóban akár egy icipicit is tovább tekerem a slusszkulcsot, utána nem lehet teljesen elforgatni. Vissza nullára, megint gyújtás finomabban, izzítási folyamat vége, utána hagyja. Bezzeg ha izzítás nélkül idióta módjára tekerem el benne a kulcsot (próbaképp megnéztem egyszer), azt hagyja..Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy minimális tapasztalatlansággal így lehet járni ha nem találod meg pont azt a pozíciót, amit a mérnökurak kigondoltak. Rákérdeztem az Alfa Gt Facebook csoportban, másnál is ugyanez van, ez gyárilag ilyen. Olasz autó, ámóre, szportíve, felicsitá, kicsire nem adunk! :-)
Amint felértem a Nádasdladány felé vezető korlátozásmentes német autópályára (emmhét), egy szép új Giulia került elém. Barátian vészvillantott, majd elkezdte nyomni neki, gondoltam én is megkóstolom az autót. Hát, szépen tartotta a tempót az újabb vassal.. 210-nél ránéztem az órára, aztán Noémi arcára, és végül elvettem a gázt. Az autó ment volna még, de ezt nem kell forszírozni.. Pláne nem feleséggel az anyósülésen és nem úgy, hogy még sosem fékeztem egy komolyabbat az autóval. Eljön ennek az ideje is.
A kocsi brutálisan kényelmes pályán, a futómű állati stabil, kb. 180-ig észre sem venni, hogy gyorsan menne. A tempomat hatalmas találmány, a hatodik fokozat pedig jó hosszú, 130-nál alig eszik. A sportülés talán a legjobb ülés amiben valaha öltem, és az az Alfa embléma belehímezve..
A kastélyba pont a tárlatvezetés kezdete előtt 5 perccel érkeztünk, tényleg gyönyörű szép, érdemes megnézni. Az élményen mondjuk sokat dobott volna, az az idegenvezető kishölgy nem utálja ilyen feltűnően a látogatókat, dehát ez van :-)
Kis séta a kastélyparkban, hazafelé egy finom lángos a Velencei-tó partján, aztán hazaértünk, babaetetés, fürdetés, film és alvás. Itt még nem tudtam, hogy mi vár rám másnap az okmányirodában..
