Alapvetően előítéletem van azokkal a cégekkel kapcsolatban, akik a "tuning" szót használják a nevükben: a tuningverdákról mindig a telepi srácok használhatatlanná "okosított" Corsái, Escortjai, Puntói jutnak eszembe. Nulla igényesség, lyuggatott dob, "ezerwattos" mélynyomó a szánalmas, gyári szett mellé. Ezt a céget viszont sok cartárs javasolta, a Facebookon pedig 50 értékelés alapján 5.0-s átlagon állnak. Irány megnézni őket!

A helyet megtalálni egyáltalán nem volt nehéz, hozzám ráadásul kifejezetten közel is van. Egy hatalmas gyárudvar, ahol több tucat autó sorakozik egymás mellett. A szerelők mosolygósak, bemutatkoznak, a rendszeres kliensek barátként üdvözlik őket. Az olajleszívó éppen összeköpködte a garázst, így picit várnom kellett, volt időm körbenézni. Az udvaron volt minden: 156, 166, 147, 159, GT, GTV,egy új Spider, ééés egy csudaszép, 80-as évek beli "kétkörlámpás GTV" is. Utóbbinak pici hibája, hogy jelenleg nem volt benne motor.

Az ajtókárpit leszedése után nyilvánvalóvá vált, hogy miért szól olyan gyalázatosan a hi-fi, ugyanis az egyik csipogó le volt esve a kárpit és a lemez közé. A másik meglepetés maga hangberendezés volt:

Ez bizony nem gyári. Némi kutakodás után kiderült, hogy ez egy MacAudio Mobile Exclusive 16-os szett karbon membránnal, neodímium mágnessel, 80/240 watt teljesítménnyel. A tweetert a helyére téve a rádióról is egész tisztességesen szólt már, de egy erősítő és egy ajtószigetelés nyilván sokat segítene rajta.

Szóval lekerült a kárpit és kezdődött a kutakodás. Nagyágrendileg 30-40 perc után sikerült minden egyéb lehetőséget kizárni, sajnos maga a felhúzómotor lesz a hibás. Hétfőre szereznek (pènteken vittem), szereléssel együtt 22 ezer Ft lesz, a mostani munkáért  nem fogadnak el semmit. Az ablakot lekötötték, hogy ne merítse az akksit (a felhőzómotor is tűzforró volt, jobb ez így), az ajtószigetelést megzsírozták hogy ne bántsa a nyitásonkénti automatikus fel-le mozgatás hiánya, a csipogót visszaszerelték, az ajtókárpit is visszament. Indulás után vettem csak észre, hogy valószínűleg a magassugárzó beragasztásakor a kilincs mögötti műanyag rész eltört..

Telefonon jeleztem a hibát, elnézést kértek, természetesen rendelnek a helyére egy másikat, cserélik.

Eddig szimpatikus a csapat, remélem a jövőben is beválik!

Az elmúlt pár hónap jobbára eseménytelenül telt a kocsival. Elmentünk Noémivel Bécsbe és vissza, Felcsútra és vissza, közben pedig folyamatosan, hiba nélkül rótta a kilométereket a munkahelyemre és onnan haza. Összesen két apróság volt, ami még mindig nyomta a szívem: a párhetente bekövetkező krahácsolós indítás (többet teker az önindító, kicsit köhög a motor, aztán beindul. Csak hosszabb állás után csinálja, érthetetlen..) és az úgyszintén párhetente előforduló kuplungcsúszás. Ez utóbbi azért nagyon furcsa, mert tényleg egyáltalán nem mindennapos. Lehetne arra fogni, hogy városon belül nem használom a hibát generáló fordulattartományt ( 5. fokozat és kicsivel 2000 alatt elkezd csúszni, majdnem 2500-ig), de néha szándékosan próbálgatom és akkor sem. A legfurcsább, hogy a bécsi út akalmával odafelé egyetlen egyszer sem fordult elő, visszafelé minden egyes alkalommal az említett fordulatszámok közt. Mi a fene?..

Annyira nem zavart egyik hiba sem, tekintve hogy mindkettőt produkálta már a megvétel után 1-2 héttel, illetve azóta egyik sem vált gyakrabbivá egy szikrát sem. A krahácsolást mindenesetre átnézetem, állítólag simán lehet valami tömítetlenség miatt.

Aztán az elmúlt hónapban egyáltalán, semmiféle hibával nem találkoztam.Tegnapelőtt éppen mosolyogva gurultam haza a melóból, azon morfondírozva, hogy hülye aki az olasz autókat szidja, olcsók, gyönyörűek, megbízhatóak.

Aztán egy kátyú után furcsa zajt hallottam, gondoltam lehúzom az ablakot, hogy jobban halljam. Az ablak nem mozdult. Próbálkoztam lejjebb, feljebb, kézzel meglazítani, mindennel, de csak egykedvűen mozdított magán 1-1 millimétert felfelé és lefelé. Gyújtás nélkül is, nagyjából félpercenként. 

Akksi le, hátha a reset segít, de nem, továbbra is csinálja. Vártam vele egy órát, hátha feladja, de nem: ha hagyom, az akksi végéig csinálná. Itt az ideje meglátogatni a kinézett új szervízt...

Úgy tűnik, le fogom váltani az Alfaklub-alapító Olman Zsolt által jegyzett szervízt.

Történt ugyanis, hogy kb. másfél héttel a vezérléscsere és a szívócsőcsere után az autó hátulja felől jött egy furább hang, majd minden közlekedő elkezdett igen tisztes követési távolságot tartani mögöttem. Gyanús volt a dolog, így az első adandó alkalommal meg is álltam megnézni, mi a helyzet.

A kipufogó csálén állt, illetve a motor leállítása után bő egy perccel is jobbra-balra mozgolódott. Nem vészes történet, de azért érdemes alánézni.

Egyeztettem is Zsolttal, melóból hazafelé pedig bevittem a kocsit hozzájuk. Megemelte (a szerelője hozzászólása szerint elég szarul, és valóban nem sok köze volt a tappancsok helyének a jelölt emelési pontokhoz), majd alánézve rögtön kiderült, hogy a jobb oldalon található kipufogó felfüggesztés adta meg magát.Ez ni:

Kb. kettő perc alatt kicserélték és letették az autót, minden happy. Rákérdeztem, mivel tartozom, Zsolt válasza pedig kicsit meglepett: "Egy ötössel". Öt ezer Forinttal.. Egy olyan munkáért, ami emeléssel, leengedéssel, keresgéléssel, beszélgetéssel sem tartott 10 percig sem, az alkatrészének pedig az elsőként talált, nem kedvezményes, bruttó kiskerára 645 Ft. Később találtam szintén bruttó kiskeráron 281 Ft-ért is egy másik márkát, nem tudom, melyik került bele..

Általában nem vagyok kifejezetten szűkmarkú, itt sem az ötezres fáj a legjobban, hanem az elv: pár nappal előtte költöttem a kocsira 180 ezret náluk, a jövőben is itt vertem volna el a pénzem, erre le akar húzni egy ilyen primitív szarsággal.A lehúzást pedig nem szeretem.

Az elmúlt párszáz kilométeren azért voltak történések az autóval.

Kezdjük a kellemetlen részével:

Ahogy azt már az elején is írtam, egy vezérléscsere aktuális volt, ráadásul az átvizsgáláskor gyanússá vált az áramláskorlátozó miafene. Tekintve hogy elmentem a kocsival bő 1500 kilométert a legutóbbi bejegyzés óta, kicsit bántotta a lelkem az esetleges hiba, ráadásul egyik reggel köhögve indult a gép. Nafene, elmegyek, megnézetem. 

Érdeklődtem picit erről az áramlásbigyóról. Kiderült, hogy ez a szívósorban van, leginkább azért, hogy a kocsi tudja az Euro 4 normát.Tulajdonképpen egy vékony fém tengelyen egy pár centis műanyag flepni ami mozog, semmi extra.

 Megesik viszont vele, hogy leesik a kis fém tengely vagy csak a kis flepni, és ez rosszabb esetben gallyra is vághatja az egész motort. Másik remek hír: ilyet nem kapni, csak teljes szívósort.. Csodás..

Szerencsére viszont gyártották a kocsit Euro 3 szívósorral is, végül megegyeztünk a szerelővel egy bontott ilyen beszerelésében. A vezérléssel együtt ez 180 ezer Ft-omba fájt. Nem öröm, de a kocsi legalább megy.

..De még hogy!

Érzetre fickósabb mint valaha, miközben nem is eszik rosszul: gyakori élvezkedéssel, 80% várossal 8,5 liter drágábbik fajta gázolajjal is beéri 100 km-en. Az ülés ultraszuper, a futómű városban is kényelmes (miközben határhelyzetben elképesztően stabil), az autóra pedig nem tudok nem visszanézni minden parkolás után. Ilyen ez a szerelem :-)

...Amikor csak mész és mész, az autóra pedig vigyázol, mint a szemed fényére. Csak prémium gázolajat tankolsz, csak kézi mosóban mosatod, simogatod, figyelsz rá. Parkolásnál különösen, hiszen mindenki megmondta, hogy piszok könnyű lepadkázni a 18-as felnit.

Aztán van egy kapkodós reggeled, és megtörténik ez:

Brrr....

Mostanában nem sok időm volt, a posztokat retrospektíven írom, időzítéssel kicsit eltolva. Ez és a következő 3 poszt az elmúlt 1 hónap élményeit foglalja össze.

Pár napja az idő nem igazán szép. Viharok jönnek, viharok mennek, én meg olvasgatom a fórumon az autóstársak panaszait a beázó A oszlopokról, és a javítási költségeket átgondolva nehezen alszom el.

Piri (az ótó) szerencsére nem egy ázós fajta, eddig sem volt semmi baj, de tegnapelőtt "megérzésből" beálltam vele a garázsba, és az esti családvizitre a feleségem autójával mentünk. Leszakadt az ég, hatalmas eső, helyenként jég. Én vígan konstatáltam, hogy az autó fedett helyen, nagyobb biztonságban nem is lehetne. Egészen addig, amíg meg nem láttam a garázsbeállót.

Igen, tudom, térkő. Tök jó lenne ha találnék szakembert, aki hajlandó megcsinálni. Eddig ez sajnos nem sikerült.

A képen annyira nem látszik, de minimum 15 centi (helyenként jelentősen több) mélyen lemosta az eső a földet, kiállni így teljesen esélytelen voltam. Na, fasza. Ha kint állok, veri az eső meg a jég, ha bent, ki sem tudok állni.

Szerencsére építkezési maradványként találtam kb. egy köbméter homokot az egyik sarokban, ezzel ki tudtam tölteni a helyet. Döngöléshez gépem nyilván nincs, így az ősi esőtánc-technikával (ugrálsz rajta mint egy hülye) tömörítettem le. Oké a puding próbája az evés, uccu neki ki a garázsból!

Természetesen elsüllyedt, de egy-két tolatás után nagy gázzal sikerült kiállni, gondolom a sperr sokat segített.

Kövezni várhatóan még hónapokig nem fogják a leállót, ez a megoldás pedig nem az igazi, ennél jobbat kell kitalálnom.

De így legalább kiderült: az Alfa Gt terepjárónak sem utolsó! :-)

Ui.: nem tud valaki megbízható térkövest?!

Névre írni egy autót a világ legegyszerűbb dolga, nem igaz? Adásvételi, törzskönyv, forgalmi, biztosítás, és pikk-pakk meg is csinálják. Elméletben, persze.

A túra után elmentem elintézni az autóval kapcsolatos adminisztrációs teendőket. Biztosítást már jó előre kötöttem (KÖBE, adóstul, tagdíjastul 52,572 Ft/év), így nem gondoltam, hogy problémába futhatok.

Be is mentem a VI. kerületi kormányablakba, húztam egy sorszámot. Az elkövetkező másfél órában egy kényelmetlen puffon ücsörögve átgondoltam az életem, a következő két hetem összes programját, a gyerekem nevelési tervét a következő 18 évre, majd sorra is kerültem. Hurrá!

Az ablakban egy aranyos, 20 év körüli csaj ült, elkérte a szükséges adatokat, kalapált a billentyűzeten. Egyszer csak zavart arckifejezéssel rám nézett, majd közölte a verdiktet: ebből ma nem lesz átírás.

-Ugyan miért? -kérdeztem

-Az autón 2015 óta NAV foglalás van, így nem lehet átírni.

Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Hát erre nem számítottam. Felhívtam az extulajt, ő sem. Készségesen megígérte hogy még aznap utána jár a dolognak, ez meg is történt. Kiderült, hogy volt az autón kb. 16 ezer Ft gépjárműadó tartozás, befizette, mindennek rendben kell lennie, 5 napon belül át lehet írni a kocsit. Az első adandó alkalommal megint bementem. Újabb bő órás sor, másik ügyintéző, ügy elmagyaráz, belenéz a rendszerbe. Ezen még mindig foglalás van. Újból hívom az előző tulajt, nem érti mi lehet, bemegy a nav adóigazgatóságba, kér papírt. Megtette, kaptam az infót, hogy az ügyet viszont csak a XIII. kerületi kormányablakban lehet intézni, mert oda postázták a szükséges dokumentumokat, mire felkerül a központi rendszerbe is, az lehet akár egy hónap. Átmentem a XIII. kerületbe, bolyongtam negyed órát mire találtam egy parkolóhelyet a közelben, végül bejutok, sorszám, bő órás várakozás. Mutatom a scannelve elküldött navos igazolást, a helyi ügyintéző bele se néz, mondván az hozzájuk kellett, hogy megérkezzen, nálam hiába van bármi. Eltűnik egy negyed órára a jogi osztályra, aztán visszatér egy jó és egy rossz hírrel. A jó hír az, hogy már megérkezett hozzájuk a papír, ennek hallatán szélesen elvigyorodtam. De akkor mi a rossz? Jaa, az ügyiratszámban a NAV felcserélt egy hatost és egy kilencest, így ez használhatatlan, az eladónak vissza kell mennie, újból kikérni.

Mivel emiatt az állatság miatt nem tudtam parkolási matricát szerezni a belvárosba, és második hete nem tudtam a csudaszép új autómmal bejárni dolgozni, itt egy kicsit elborult az agyam, mondtam csúnyákat.

Megint hívtam az eladót, mindketten cifrán káromkodtunk. Nem egymásra haragudtunk, egyszerűen az egész rohadt rendszerre, amiben 16 ezer Ft tartozás miatt késleltetnek. Mindketten dolgozó emberek vagyunk, szabadságot kell kivennünk ilyen hülyeségek miatt, ahelyett hogy helyben el lehetne intézni mindent. A következő hét elejére ez is elrendeződött, még a központi rendszerbe is felkerült a tartozás törlése, így visszamehettem a VI. kerületi irodába. Negyedjére is kivártam a bő órás sort, csak hogy újabb problémával találkozzak: az eladás pillanatában még adósság volt az autón, így hivatalosan nem lehetett eladni, kell egy új adásvételi a foglalás levétele utáni dátummal. Egyszerre sírtam és nevettem, ez már minden abszurdumon túlment. Az ügyintéző szerencsére adott egy belső számot amivel elérhettem és nem kellett ötödjére is végigvárnom mindenkit.

Másnap tudtuk aláírni az új papírt, így bő 2 hét szenvedés, a kormányablak ötszöri meglátogatása és egy pár ősz hajszál kialakulása árán végül sikerült átiratni az autót.

Csodás világban élünk, nemde?

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, Piri megnézése miatt elmaradt egy randim a feleségemmel, Noémivel. Ezt bepótolandó kitaláltuk, hogy odaadjuk Kinga kislányomat a nagyszülőknek, mi pedig elmegyünk megnézni a Nádasdladányi kastélyt. Szerencsére kb. 100 kilométerre van a fővárostól, így volt idő picit vezetgetni is az autót :-)

Indulás előtt viszont már többedjére feltűnt valami: ha gyújtást adok az autóra, és az önindítóban akár egy icipicit is tovább tekerem a slusszkulcsot, utána nem lehet teljesen elforgatni. Vissza nullára, megint gyújtás finomabban, izzítási folyamat vége, utána hagyja. Bezzeg ha izzítás nélkül idióta módjára tekerem el benne a kulcsot (próbaképp megnéztem egyszer), azt hagyja..Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy minimális tapasztalatlansággal így lehet járni ha nem találod meg pont azt a pozíciót, amit a mérnökurak kigondoltak. Rákérdeztem az Alfa Gt Facebook csoportban, másnál is ugyanez van, ez gyárilag ilyen. Olasz autó, ámóre, szportíve, felicsitá, kicsire nem adunk! :-)

Amint felértem a Nádasdladány felé vezető korlátozásmentes német autópályára (emmhét), egy szép új Giulia került elém. Barátian vészvillantott, majd elkezdte nyomni neki, gondoltam én is megkóstolom az autót. Hát, szépen tartotta a tempót az újabb vassal.. 210-nél ránéztem az órára, aztán Noémi arcára, és végül elvettem a gázt. Az autó ment volna még, de ezt nem kell forszírozni.. Pláne nem feleséggel az anyósülésen és nem úgy, hogy még sosem fékeztem egy komolyabbat az autóval. Eljön ennek az ideje is.

A kocsi brutálisan kényelmes pályán, a futómű állati stabil, kb. 180-ig észre sem venni, hogy gyorsan menne. A tempomat hatalmas találmány, a hatodik fokozat pedig jó hosszú, 130-nál alig eszik. A sportülés talán a legjobb ülés amiben valaha öltem, és az az Alfa embléma belehímezve..

A kastélyba pont a tárlatvezetés kezdete előtt 5 perccel érkeztünk, tényleg gyönyörű szép, érdemes megnézni. Az élményen mondjuk sokat dobott volna, az az idegenvezető kishölgy nem utálja ilyen feltűnően a látogatókat, dehát ez van :-) 

Kis séta a kastélyparkban, hazafelé egy finom lángos a Velencei-tó partján, aztán hazaértünk, babaetetés, fürdetés, film és alvás. Itt még nem tudtam, hogy mi vár rám másnap az okmányirodában..

Szóval rátaláltam erre a hirdetésre. Na jó, ez így nem teljesen igaz, már régóta szemeztem vele, de csak most estem annyira kétségbe, hogy másfél millió felett is megnézzek autót. 2007-es Alfa Romeo Gt Q2, második tulajdonos, magánszemélytől. Rendszámmal fotózva, alvázszám feltüntetve, gyári 18-as q2 felnikkel amin a nyári garnitúra csücsül, illetve 16-os AEZ-ekkel, amin van egy jó szett téli gumi. Sperr, bőr, tempomat, ülésfűtés, dupladigitklíma. Minden klappol, csak az árát sokallom: egymillió hatszázkilecvenezer Forint. Ennyiért igazán nagyon jónak kell lennie, de még akkor is sok. A képek alapján viszont elég biztató volt:

A tulaj telefonban még elárult pár dolgot, kiderült, hogy az autó első éveiről az részletes leírást vezettek ITT, így utána is jártam a kocsinak. Annak idején kapott egy tuningboxot, majd kivették mert túlságosan füstölt, végül egy egyedi szoftvert, azóta is azzal megy. Az első tulaj igen gondos ember volt, szerencsére a másodikban sem csalódtam. Megbeszéltünk egy délutáni találkozót, bár említette, hogy külföldről jön, lehet, hogy kicsit később érkezik. A feleségem ugyan szóvá tette az aznapi randevúnkat illetve annak lekésését, de szerencsére jól ismer: tudta, hogy úgyis csak az autó járna az eszemben :-)

Elmentünk végül közösen, a kocsi garázsban állt. A tulaj szimpatikus, a gépen ülő porrétegről látszott, hogy legalább egy hete nem mentek vele, mégis pöccre indul. Hű, ez jó. A beltér messze a legszebb, amit láttam, ráadásul a Q2 széria piros cérnás varrása valami vadító. Hű, ez nagyon jó. Kezdetben a tulajdonos vezeti, kb. 8-10 perc melegítés (szimpatikus dolog ám, ha nem nyeleznek hidegen egy turbodiesel autót), majd jöttek a nagyobb gázadások. Úristen, ez elképesztően jó, a sperr pedig még annál is jobbá teszi. A hifi ugyan ebben is elég gyatra, de legalább nincs benne csutkára húzva a mélyhang, az egyik csipogónál átlátszik egy MacAudio felirat, valamikor foglalkoztak vele, de a kinézetét abszolút gyáriként hagyták meg. Átvettem én is, az autó nagyon egyben van, viszont az első futómű felől van valami furcsa hang. Kiszállás után Noémi elégedetten biccent: ha ilyen autó kell, ez legyen az.  Pár perces beszélgetés után megköttetik az alku: 1,59 millió Ft a két garnitúra alufelnivel és gumival, amennyiben a szerelőjével megjavíttatja a futóművet és az Alfa Szamosi sem talál rajta különösebb kivetnivalót. 

Pár napra rá megnéztem a szervízben is (Olman Zsolt, korrekt fószernek tűnik, a műhelye a Kén utca 2-ben van), ott is csupa szépet-jót mondtak róla, eladás előtt a két jobb első lengőkart cserélik. A Szamosiban olcsó és korrekt átvizsgálást kapott a gép, mentek vele próbakört, alánéztek, megrángatták, kompjútert kötöttek rá, végül az áramláscsappantyú eseti hibája derült ki. Erről bővebbet majd a vezérléscsere alkalmával, 180 ezer km-nél lehet tudni, a javítása viszont nem kifejezetten olcsó. Az autó másik hibáját, a kiégett rendszámtáblavilágítást itt cserélték, átrakták rá a nyári garnitúrát, majd eredetvizsga és fizetés.

A K&H bankot utólag is csókoltatom, amiért ezt egy órán át húzódó, bankfióki mizériává tették, de végül csak megtörtént. A kocsit átvettem, az azóta eltelt egy hónap alatt rengeteg örömet okozott. Na meg az átiratáskor némi bosszúságot is, de erről legközelebb :-)

A járgány beceneve nullkilométeres korától kezdve Piri volt, azt hiszem ezt megtartom.

Először meg sem akartam nézni. Megbízhatatlan, ramaty, meg hát egyébként is. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog. Noémivel és Kingával (a feleségem és a kislányom) éppen beértünk Pesterzsébetre, mikor eszembe jutott az autó. A kereskedés nagyjából 5 perc kitérőt jelentett, oda kellett mennünk.

A kocsi nyitott motorháztetővel, akksitöltőn várt. Az oldala több helyen megnyomva, az egyik lámpamosó letörve, de így is büszke és gyönyörű. A fekete bőrbelső csodaszép (bár a könyöklők és a klíma gombjai rommákopva), az üléspozíció remek, rögtön otthon éreztem magam. A kereskedő némi vonakodás után beleegyezik egy próbakörbe, így el is tudtuk vinni. A motor büdös, a váltókulissza szörnyebb mint bármiben amit vezettem (beleértve a wartburgot és a 400 ezret futott bérautó Renualt Scenic-et is), de a kocsi elvarázsolt. Az elképedésből a kereskedő rángatott ki a rádió bekapcsolásával. "Bóze!" -mondta. Háát.. Ettől többet vártam. Túlvezérelt mélyek, gyenge közép és magas. Lehet, hogy csak minden általam tesztelt példányban el van állítva a hang, de az alapvető benyomásom, hogy a hifi nem erőssége az autónak :-)

Ez a modell egy 2.0 JTS volt, a benzines, elméletileg 166 lovas motorral. Motorikusan gyengélkedett, de ameddigre visszaértünk a kereskedésbe, már tudtam: nekem Alfám lesz. Az izgalmamat nem tudtam leplezni, a feleségem is széles mosollyal közölte, hogy jól áll ez az autó. Az út további részében vigyorogtam mint egy tejbetök. Egy fenét lesz nekem mazdám... Azt össze se lehet hasonlítani ezzel..

Hazaérve megint jött a keresgetés, olvasgatás. Jelentkeztem a tulajdonosok Facebook csoportjába is, ahol rengeteg hasznos tanácsot kaptam. Annak ellenére, hogy gyakran használom a kocsit a városban, ezek alapján végül úgy döntöttem, dieselt veszek. Az okokat inkább hagyjuk, aki rémtörténeteket keres a 2.0 jts motorról, bőven fog találni, de ez igaz lehet bármilyen más autó bármilyen más motorjára is. Nem akarok beleállni az értelmetlen benzin vs diesel háborúba.

Meg is néztem egy feketét. Ugyan szövetbelsős volt, de tetszett, ki akartam próbálni. Itt jött a hidegzuhany: "jaaa, kipróbálni csak akkor, ha meg is veszed!"

Nem nézek ki hülyegyereknek, általában ingben és zakóban mutatkozom, ráadásul az autó vételára is a zsebemben volt készpénzben. Ez a hozzáállás kicsit meglepett. Megkérdeztem, hogy ha leteszem az árát letétben, elvihetem-e. "Elvihetnéd, de az akksi PONT le van merülve.."

És menjek vissza egyeztetett időpontban. Aha, persze. Rendbekapják a kocsit hogy egy tíz perces útra jó legyen, aztán ha széthullik, így jártam. Köszönöm, de ebből nem kérek.

A következő helyen egy feketét néztem piros bőrrel.

Az eladó itt is kereskedő/bontós/szerelő volt, de abszolút korrektül mutatta be a kocsit.Kicsit sérelmezte, hogy nem szóltam előre a jöttömről (nem szeretem az előkészített kocsikat), de beröffentette az autót, ami ugyan kicsit kehesen indult, de utána szépen ment. A hirdetés képei viszont nem mutattak meg mindent: szakadt, barnásra fakult bőrülések, kisebb karcok, kicsi felni. Itt volt még másik két darab is, egy ezüstszínű (talán ez volt a legjobb a 3 közül,de ezüstben sokkal kevésbé mutatós mint feketében vagy pirosban), és egy piros, kopott beltérrel-kormánnyal és fel nem húzódó vezetőoldali ablakkal. Mind másfél millió körüli áron volt kínálva, ennyiért nem akartam olyan autót venni, ami szemre sem tökéletes. Nem vágyom csillogó motortérre (sőt, gyanakszom ha nem poros), de egy igénytelen beltér nem nyerő.

Tovább kellett nézelődnöm, végül találtam is egy hidetést. 2007-es Alfa Romeo 1.9 JTD Q2, magánszemély tulajdonostól, kitűnő állapotban. Ő lett a kisautóm, a következő cikkben le is írom, miért :-)