Először meg sem akartam nézni. Megbízhatatlan, ramaty, meg hát egyébként is. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog. Noémivel és Kingával (a feleségem és a kislányom) éppen beértünk Pesterzsébetre, mikor eszembe jutott az autó. A kereskedés nagyjából 5 perc kitérőt jelentett, oda kellett mennünk.

A kocsi nyitott motorháztetővel, akksitöltőn várt. Az oldala több helyen megnyomva, az egyik lámpamosó letörve, de így is büszke és gyönyörű. A fekete bőrbelső csodaszép (bár a könyöklők és a klíma gombjai rommákopva), az üléspozíció remek, rögtön otthon éreztem magam. A kereskedő némi vonakodás után beleegyezik egy próbakörbe, így el is tudtuk vinni. A motor büdös, a váltókulissza szörnyebb mint bármiben amit vezettem (beleértve a wartburgot és a 400 ezret futott bérautó Renualt Scenic-et is), de a kocsi elvarázsolt. Az elképedésből a kereskedő rángatott ki a rádió bekapcsolásával. "Bóze!" -mondta. Háát.. Ettől többet vártam. Túlvezérelt mélyek, gyenge közép és magas. Lehet, hogy csak minden általam tesztelt példányban el van állítva a hang, de az alapvető benyomásom, hogy a hifi nem erőssége az autónak :-)

Ez a modell egy 2.0 JTS volt, a benzines, elméletileg 166 lovas motorral. Motorikusan gyengélkedett, de ameddigre visszaértünk a kereskedésbe, már tudtam: nekem Alfám lesz. Az izgalmamat nem tudtam leplezni, a feleségem is széles mosollyal közölte, hogy jól áll ez az autó. Az út további részében vigyorogtam mint egy tejbetök. Egy fenét lesz nekem mazdám... Azt össze se lehet hasonlítani ezzel..

Hazaérve megint jött a keresgetés, olvasgatás. Jelentkeztem a tulajdonosok Facebook csoportjába is, ahol rengeteg hasznos tanácsot kaptam. Annak ellenére, hogy gyakran használom a kocsit a városban, ezek alapján végül úgy döntöttem, dieselt veszek. Az okokat inkább hagyjuk, aki rémtörténeteket keres a 2.0 jts motorról, bőven fog találni, de ez igaz lehet bármilyen más autó bármilyen más motorjára is. Nem akarok beleállni az értelmetlen benzin vs diesel háborúba.

Meg is néztem egy feketét. Ugyan szövetbelsős volt, de tetszett, ki akartam próbálni. Itt jött a hidegzuhany: "jaaa, kipróbálni csak akkor, ha meg is veszed!"

Nem nézek ki hülyegyereknek, általában ingben és zakóban mutatkozom, ráadásul az autó vételára is a zsebemben volt készpénzben. Ez a hozzáállás kicsit meglepett. Megkérdeztem, hogy ha leteszem az árát letétben, elvihetem-e. "Elvihetnéd, de az akksi PONT le van merülve.."

És menjek vissza egyeztetett időpontban. Aha, persze. Rendbekapják a kocsit hogy egy tíz perces útra jó legyen, aztán ha széthullik, így jártam. Köszönöm, de ebből nem kérek.

A következő helyen egy feketét néztem piros bőrrel.

Az eladó itt is kereskedő/bontós/szerelő volt, de abszolút korrektül mutatta be a kocsit.Kicsit sérelmezte, hogy nem szóltam előre a jöttömről (nem szeretem az előkészített kocsikat), de beröffentette az autót, ami ugyan kicsit kehesen indult, de utána szépen ment. A hirdetés képei viszont nem mutattak meg mindent: szakadt, barnásra fakult bőrülések, kisebb karcok, kicsi felni. Itt volt még másik két darab is, egy ezüstszínű (talán ez volt a legjobb a 3 közül,de ezüstben sokkal kevésbé mutatós mint feketében vagy pirosban), és egy piros, kopott beltérrel-kormánnyal és fel nem húzódó vezetőoldali ablakkal. Mind másfél millió körüli áron volt kínálva, ennyiért nem akartam olyan autót venni, ami szemre sem tökéletes. Nem vágyom csillogó motortérre (sőt, gyanakszom ha nem poros), de egy igénytelen beltér nem nyerő.

Tovább kellett nézelődnöm, végül találtam is egy hidetést. 2007-es Alfa Romeo 1.9 JTD Q2, magánszemély tulajdonostól, kitűnő állapotban. Ő lett a kisautóm, a következő cikkben le is írom, miért :-)