Az elmúlt pár hónap jobbára eseménytelenül telt a kocsival. Elmentünk Noémivel Bécsbe és vissza, Felcsútra és vissza, közben pedig folyamatosan, hiba nélkül rótta a kilométereket a munkahelyemre és onnan haza. Összesen két apróság volt, ami még mindig nyomta a szívem: a párhetente bekövetkező krahácsolós indítás (többet teker az önindító, kicsit köhög a motor, aztán beindul. Csak hosszabb állás után csinálja, érthetetlen..) és az úgyszintén párhetente előforduló kuplungcsúszás. Ez utóbbi azért nagyon furcsa, mert tényleg egyáltalán nem mindennapos. Lehetne arra fogni, hogy városon belül nem használom a hibát generáló fordulattartományt ( 5. fokozat és kicsivel 2000 alatt elkezd csúszni, majdnem 2500-ig), de néha szándékosan próbálgatom és akkor sem. A legfurcsább, hogy a bécsi út akalmával odafelé egyetlen egyszer sem fordult elő, visszafelé minden egyes alkalommal az említett fordulatszámok közt. Mi a fene?..

Annyira nem zavart egyik hiba sem, tekintve hogy mindkettőt produkálta már a megvétel után 1-2 héttel, illetve azóta egyik sem vált gyakrabbivá egy szikrát sem. A krahácsolást mindenesetre átnézetem, állítólag simán lehet valami tömítetlenség miatt.

Aztán az elmúlt hónapban egyáltalán, semmiféle hibával nem találkoztam.Tegnapelőtt éppen mosolyogva gurultam haza a melóból, azon morfondírozva, hogy hülye aki az olasz autókat szidja, olcsók, gyönyörűek, megbízhatóak.

Aztán egy kátyú után furcsa zajt hallottam, gondoltam lehúzom az ablakot, hogy jobban halljam. Az ablak nem mozdult. Próbálkoztam lejjebb, feljebb, kézzel meglazítani, mindennel, de csak egykedvűen mozdított magán 1-1 millimétert felfelé és lefelé. Gyújtás nélkül is, nagyjából félpercenként. 

Akksi le, hátha a reset segít, de nem, továbbra is csinálja. Vártam vele egy órát, hátha feladja, de nem: ha hagyom, az akksi végéig csinálná. Itt az ideje meglátogatni a kinézett új szervízt...